A mai napon, amikor ezt a nem tervezett bejegyzést írom, a következő együttműködési javaslattal találkoztam (rövid időn belül a sokadik hasonlóval):
Profi fotósok (Picipöttyök) képeivel szeretné illusztrálni valaki a honlapját. „Természetesen forrásmegjelöléssel.” A „forrásmegjelölés” mellett még a partnerek között is feltüntetné Picipöttyöt.
A visszautasíthatatlan ajánlat szabad fordításban Picipöttyök oldaláról azt jelenti: aki kéri a képet, ingyenesen szeretne egyedi fényképekhez jutni. Hálából megteszi azt, ami egyébként is előírás számára. Megjelöli Picipöttyöt, a fotóst.
Feltételezve, hogy bármely hasonló ajánlatnál a jóindulat vezérli a leendő felhasználót, ő legalább megteszi azt, ami eleve elvárható, csak épp sokaknak fogalma sincs erről a szabályról. Úgy tűnik, nem elég egyszer, kétszer, többször leírni.
Az egyéni-eredeti jellegű fénykép (tehát szinte minden fotó) szerzője az, aki azt készítette, azaz Picipötty / fotós / fényképész / fotográfus / fotóművész, tetszés szerinti elnevezéssel. Ugyanúgy, ahogy egy vers szerzője az író, a festmény szerzője a festő, a regény szerzője az író.
A szerző egyik személyhez fűződő joga a NÉVFELTÜNTETÉS JOGA. Így szól pontosan: A szerzőt (esetünkben: Picipöttyöt) megilleti a jog, hogy művén (a fényképen) és a művére (általa készített fényképre) vonatkozó közleményen szerzőként feltüntessék… A szerző jogosult a fényképet a nevének megjelölése nélkül vagy felvett néven is nyilvánosságra hozni.
Mi következik ebből?
Picipötty dönt! Nem az a személy, aki kiteszi a képet a honlapjára vagy a közösségi oldalára.
Nem az, aki illusztrál vele egy blogbejegyzést vagy cikket.
Mindig Picipötty.
A felhasználónak (aki kiteszi a képet, aki kéri a képet, aki fizet a felhasználásért) annyi a feladata, hogy ezt a döntést tiszteletben tartsa.
A „természetesen forrásmegjelöléssel” üzenet tartalma szabad fordításban: nem sértem meg a fotós jogait. Még jó! A természetes szóval nem is lehet vitába szállni. Mindenki részéről az a természetes magatartás, ha tiszteletben tartja a fotós jogait, döntését. Miért tűnik mégis úgy, mintha ez egy ajánlat része lenne? Mert együttműködési ajánlatként csomagolva úgy érezhetjük, ez nekünk, Picipöttyöknek fantasztikus lehetőség. DE A KÖTELEZETTSÉG NEM LEHET AZ AJÁNLAT RÉSZE! Nem lehet ez az ellenszolgáltatás. Ha betartom egy kötelezettségemet, például nem hajtok át a piroson a zebránál, akkor nem egy szívességet teszek a gyalogosnak, akit épp nem ütök el. Követem a szabályokat. Ha megjelenítem az írót, akitől idézek, azt nem azért teszem, mert reklámozni szeretném az írót, hanem azért, mert így nem sértem meg a szerzői jogait és nem tüntetem fel sajátomként az írását. Ez a szabályos út. Ha kiteszek egy képet az oldalamra, naná, hogy „természetesen” megjelölöm a fotóst, ez a kötelességem.
A forrásmegjelölés nem azonos a névfeltüntetéssel. A forrás az, ahol találtam a képet. A szerző az, aki készítette a képet, az ő nevét kell feltüntetni. A forrásmegjelölés jellemző egy cikkben vagy egy tanulmányban, amelyet idézetekkel tarkítok. Ilyenkor az idézet forrása a könyv, az oldal, a teljes mű, ahonnan egy pici részletet átveszek. Fotót azonban nem idézhetek, a fotó és az idézés egymást kizáró fogalmak.
Összefoglalva:
- nincs azzal gond, ha valaki együttműködést ajánl, ez lehet akár win-win szituáció is, ha megéri a fotósnak adott oldalon, adott felületen megjelentetni a képet;
- azzal már gond van, ha valaki ellenszolgáltatásnak gondolja a fotós nevének feltüntetését, mert nem az;
- még nagyobb gond, ha úgy gondolja a felhasználó, hogy ez szívesség, sőt reklám a fotósnak, nem pedig kötelezettség a felhasználó részéről.
Nem minden Picipöttyből válik Nagypötty. Szerzői jogi szempontból azonban nincs különbség közöttük. Ha úgy döntünk, hogy Picipötty munkáit szeretnénk használni, mert valami egyedivel, csak nálunk fellelhetővel kívánunk kitűnni a tömegből, akkor ne tegyünk úgy, mintha kegyet gyakorolnánk a nevének a feltüntetésével. Nem szívesség, nem reklám, nem ellenszolgáltatás. Ez egy szerzői jogi ALAPszabály, amelyet be kell tartani.
A fotós nem egy porszem a gépezetben. Akármilyen gyönyörűek vagyunk mi, a termékeink, vagy a környezetünk, egy jó fotós nélkül nem lenne ugyanaz az eredmény.
Ha szükségünk van jó fotósra, mert mi magunk nem tudjuk előállítani a megálmodott képet, akkor az a legkevesebb, hogy tiszteletben tartjuk a munkáját, a tudását és a jogait.
A névfeltüntetéshez való jogot itt lehet ellenőrizni, a 12. § fogalmazza meg.
