Nem árulok el vele nagy titkot, hogy ebben a formában helytelenek a fenti mondatok. De mi okozhatja a félreértést, mi miatt halljuk őket mégis?
A téma rendkívül összetett, nem segíti a megértést az sem, hogy az oly népszerű és kikerülhetetlen közösségi oldalakon „tulajdonként” hivatkoznak az alkotásokra, a fotókra is. Lehet egy fotó valakinek a tulajdona?
A csokoládé, amit kifizetek a boltban, tényleg az enyém lesz, és azt teszek vele, amit csak szeretnék. Kidobhatom, eladhatom vagy elajándékozhatom másnak, apró darabokra vághatom, süteménybe olvaszthatom, megehetem, megtarthatom. A fényképekkel azonban más a helyzet.
KIÉ A FÉNYKÉP? Ezt kérdeztük múlt héten egy Facebook posztban, a poszthoz ugyanazt a képet mellékeltük, amely itt illusztrációként szerepel. Már a kérdés is rossz (szándékosan). Azt sugalmazza, mintha egy közösségi oldalra feltöltött digitális képről úgy kellene gondolkodnunk, mint egy csokoládéról. A kérdésben szereplő képnek van szerzője, felhasználója, modellje, megrendelője. Ennek a digitális képnek TULAJDONOSA AZONBAN NINCS. Más-más szereplők más-más jogosultságokat szereznek a kép felett.
Kulcsszavak a bejegyzésben, amiket mindenképp érdemes tisztázni: szerzői jog és felhasználási jog. Digitális fényképfelvételek esetén ezek a szóba jöhető fogalmak.
A válaszlehetőségek (állításaink) sorban:
1. állításunk: A kép a kislányé, mert ő szerepel rajta.
A kislány a kép modellje, csúnya szóval tárgya. Igaz ugyan, hogy ő szerepel rajta, de a szereplés következtében nem szerez a képen sem tulajdonjogot, sem szerzői jogot, sem felhasználási jogot.
Ha ez a kép megrendelésre készült, akkor a fő szabály szerint a kislány engedélye szükséges a szerzői jogok gyakorlásához. Életkoránál fogva ő még nem adhat érvényes engedélyt, helyette a szülei, törvényes képviselői járnak el. Természetesen kikérve a véleményét, mert a gyermekek szabadon kinyilváníthatják a véleményüket, és azt – figyelemmel az életkorukra, érettségükre – meg is kell hallgatni, el is kell fogadni.
A szülők korlátozhatják a szerzőt vagy a felhasználási jogok jogosultját abban, hogy mire használható a kép. Így például kiköthetik, hogy gyógyszerreklám mellé nem tehetik illusztrációnak a képet, de a Piros ruhás gyerekek című naptárat lehet vele díszíteni.
Ebben a megfogalmazásban tehát nem volt helyes az állításunk.
2. állításunk: A kép a kislány szüleié,
mert ők adhatnak engedélyt a fotózásra és a nyilvánosságra hozatalra.
A szülők az engedély megadásával azonban nem szereznek automatikusan a képen sem tulajdonjogot, sem szerzői jogot, sem felhasználási jogot.
Felhasználási jogot szerezhetnek, ha az írásbeli felhasználási szerződésben kitérnek erre. A közösségi oldalon történő nyilvánosságra hozatal is a felhasználási jog körébe tartozik. Engedély nélkül még képeslapot sem készíthetnek a fényképből, amelyet a bazárban szeretnének árulni.
A fotós szerzői joga továbbra is fennáll a képen, továbbra is szerző marad, erős jogosítványokkal.
Ebben a formában tehát nem volt helyes az állításunk.
Valaki felvetette a kommentek között, hogy mi a helyzet, ha a szülők készítették a képet? Ha a fotós a szülő és egyéni-eredeti jelleggel rendelkezik a kép, akkor az övé a szerzői jogok összessége, erről a következő pontban lesz szó. A fotós helyzetét nem befolyásolja, hogy milyen kapcsolatban áll a modellel. Természetesen ez egy kényelmi pozíció (saját tapasztalat), mert nem kell egy idegen fotóstól engedélyt kérnie – saját magát sem szükséges nyilatkoztatnia – a felhasználásra vonatkozóan. Ez esetben készíthet képeslapot a fényképből és árulhatja a bazárban (a gyermek véleményének meghallgatását követően). A bejegyzéshez használt képnél pontosan ugyanez a helyzet. A szülő a fotós. Nyilvánosságra hozatal előtt annyi volt a dolga, hogy megkérdezze a kislányt, ismét kiteheti-e a képet ebből és ebből a célból.
3. állításunk: A kép a fotósé, mert ő készítette.
A legtöbben ezt válaszoltátok.
A fotósé a szerzői jogok összessége. A példában szereplő képpel ő sem tehet azt, amit akar, a fentiek miatt, mert ahogy az első pontban jeleztem, a személyiségi jogokat figyelembe kell vennie. A fényképen egy gyermek szerepel. A szerzői jogok gyakorlásához azonban kell a szülők engedélye. Ha egy tulipán lenne a fotón, akkor nem létezne ez a korlát. A fotós dönt arról, hogy milyen jogokat ad át másnak, erről a lenti kiegészítésben olvashattok.
Ebben a formában tehát nem precíz az állításunk.
4. állításunk: A kép a megrendelőé,
mert ő fizetett a fotózásért. (Nem a szülők voltak a megrendelők.)
A megrendelő nem lesz szerzője vagy tulajdonosa a képnek. Felhasználási jogot szerez a képre a megállapodás szerinti terjedelemben. A fényképnek továbbra is van egy szerzője, a fotós, a szerzői minőség nem szűnik meg a megállapodás megkötésével. Az előző pontban említett vagyoni jogok közül szerezhet meg annyit a megrendelő, amennyiről szól a megállapodás.
Ebben a formában tehát nem volt helyes a 4. állításunk sem.
A fentieket kiegészítve nézzük vázlatosan, mit tartalmaz a szerzői jogok összessége?
Személyhez fűződő jogok: a mű nyilvánosságra hozatala, a névfeltüntetéshez való jog és a mű egységének védelme.
A SZERZŐ SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGAIT NEM RUHÁZHATJA ÁT, AZOK MÁSKÉNT SEM SZÁLLHATNAK ÁT, ÉS A SZERZŐ NEM MONDHAT LE RÓLUK. Ez egy kulcsmondat, a „fizettem érte, tehát azt teszek, amit szeretnék” tévhitre a válasz. A személyhez fűződő jogokért nem lehet fizetni, mert nem is eladhatók.
Vagyoni jogok: törvényben meghatározott esetekben és feltételek mellett eladhatók (átruházhatók, átszállhatnak másra). A vagyoni jogok teljes körű felsorolásától itt most tekintsünk el, nem ez a fő mondanivalója a bejegyzésnek, bele sem fér egy posztba. Ide tartozik a kép többszörözése (például kinyomtatom a fényképet, vagy a nyomtatott példányokat fénymásolom, elküldöm e-mail mellékletében), ide tartozik a terjesztés (például képeslapként árulom a fényképet vagy könyvborítón díszeleg), ide tartozik az átdolgozás (például lerajzolom a képet és új mű keletkezik), ide tartozik a nyilvánossághoz közvetítés (például kiteszem a honlapomra a képet).
