Mi a közös a locsolásban és a fotózásban?
- Van, aki szereti, ha húsvéthétfőn meglocsolják.
- Van, aki szereti, ha nyakon öntik egy vödör hideg vízzel.
- Van, aki inkább a kölnit választja.
- Van, aki látszatra ellenkezik, de igazából nagyon szeretné.
- Van, aki NEM mond nemet, pedig szeretne.
- Van, aki inkább magára zárja az ajtót és nem enged be senkit.
- Van, aki kerek-perec nemet mond.
+1 Van, aki elfogadja a másik döntését, és van, aki nem.
Kedves szokás. Kinek árthat? Senkinek. Mégsem szereti mindenki.
A többség rákérdez, hogy szabad-e. Locsolóversikével, vagy csak egyszerűen. Néhányan rá sem kérdeznek, mert a meglepetés ereje óriási mulatság. Őszinte, megismételhetetlen pillanatokat szül.
Néhányan nem veszik tudomásul a sikoltozást, mert csak játék és szokás, egyébként sem igazi nem, az a nem – gondolják.
A következmények változatosak: egy kis piros tojás, egy kis szilva, egy kis apró a gyerekeknek, vagy pici sértődés, ha mégis igazi volt az a nem.
Ami móka, kacagás és szórakozás az egyik embernek, az rejtőzködés a másiknak.
Kevesebb rejtőzködés lenne, ha tiszteletben tartanánk a másik ember döntését.
Akarja vagy sem? – ilyen egyszerű.
Na, de hogy kerül ide a fotózás? – merülhet fel a kérdés.
Cseréljük le a locsolás szót a fotózásra és olvassuk újra a mondatokat!
Mindenki tudja ma már, hogy a fotón szereplő személy hozzájárulása nélkülözhetetlen a kép elkészítéséhez és a felhasználásához (nyilvánosságra hozatalához). Ha mindenki tudja, akkor mégis hogy fordulhat elő, hogy az online kérdőívünk kitöltőinek 70%-a szerepelt már olyan fotón, amit az engedélye nélkül készítettek? (221 fő válaszolt a kérdéseinkre.)
Vajon miért nem tartjuk be ezt a szabályt? Olvastunk talán olyan kivételt a jogszabályban, hogy nem kell megkérdezni a képen szereplő személyt,
- ha ez nekünk nehézséget okoz?
- ha ünnepnap van?
- ha lesifotókhoz támadt kedvünk?
- ha csak a barátunkat, rokonunkat fotózzuk?
- ha csak mobillal kattintunk?
- ha rettegünk, hogy lemaradunk egy pillanatról?
- ha úgy érezzük, dönthetünk a másik személy helyett?
Aligha. Pedig még locsolóverset sem kell tanulni mellé.
Tehát a közös a locsolásban és a fotózásban: a döntés szabadsága. Mindenki, akit meglocsolnak (lefotóznak), szabadon dönthet arról, kíván-e illatozni, elázni (a képen szerepelni).
Van azonban egy óriási különbség a két tevékenység között. Az engedély nélküli locsolással legfeljebb etikai szabályokat sértünk, ennek következménye maximum az „ejnye-bejnye”, nyoma sem marad sehol. Az engedély nélküli fotózással azonban jogszabályt sértünk, ehhez méltó következményekkel.
