Ronda a kép? Na és?!

Csak egy bazsalikom. Mit mondasz? Rosszul komponált? Mobillal készült?! Nem eléggé „mosott” a háttér? Zavaros is? Kókadozik néhány levele? Művészi szempontból értékelhetetlen? Unalmas? Mindenben igazad van, de az a helyzet, hogy SZERZŐI JOGI SZEMPONTBÓL KÖZÖMBÖSEK A MEGLÁTÁSAID.
Facebook
LinkedIn
Email
Illusztráció: RM / Merosus

Tegyük fel, hogy ez egy portré. Megrendelésre készült. Tehát alacsonyabb színvonalat képvisel a köztudatban. – Húsz éve kiment a divatból a művészi és a nem művészi fényképek közötti megkülönböztetés. Húsz éve megváltozott a jogszabály.

Miért gondolhatják sokan, hogy különbséget kell tenni a művészi és nem művészi felvételek között? Több okból:

  1. Kísértenek az emlékeink.
  2. Minősítjük a fotókat.

A kísértő emlékek

Néhány éve hallottam egy előadáson, hogy a megrendelésre készült fényképfelvételeknél rövidebb (15 év) a védelmi idő, mert nem művészi felvételek. Ezek szerint még mindig sokan emlékeznek a jóval-jóval korábbi kétszintű szabályozásra, ami azóta már rég megszűnt.

Az előző szerzői jogi törvényben, 1969–1999-ig tényleg két kategória élt:

  • a művészi fényképek kategória
  • és az egyszerű, nem művészi fényképek kategória.

Ami nem minősült művészi fotónak, az a kép is részesült valamilyen szintű védelemben. Ennek feltétele volt, hogy a szerző nevét és a megjelenés vagy nyilvánosságra hozatal évét feltüntessék a képen.[1]

Ha egy fényképen a fotós nem tüntette fel a nevét és az évszámot, még ebben a gyengébb szintű, pontos nevén: rokonjogi védelemben sem részesülhetett.[2] Vajon erre vezethető vissza az a tévhit, hogy ha óriási betűkkel ráírom a képre: „photography”, akkor védem is a képet?

A jelenlegi szabályozás értelmében NINCS megkülönböztetés a művészi és egyéb fotók között.

A fotók minősítése

A nemzetközi és a hazai gyakorlatban egyaránt a többi védendő alkotás szintjére emelték a fényképészeti alkotásokat. „Minden fénykép esetében úgy kell tekinteni, hogy az eredeti elemeket tartalmaz, és hogy ennek megfelelően fényképészeti műnek minősül, kivéve az olyan fényképet, amelynek esetében a fényképet készítő személynek nincs semmilyen befolyása a kép kompozíciójára, vagy más egyéb lényeges elemére.[3]

Mi utalhat a fénykép egyéni, eredeti jellegére?[4]

  • a témaválasztás,
  • az elkapott pillanat sajátossága (mozdulat, gesztus, történés),
  • fényképezés szöge,
  • fényképezés környezete,
  • képkivágás módja (a téma miként helyezkedik el),
  • fényképalany testhelyzete,
  • megvilágítás,
  • a fényképezőgép beállításai,
  • egyedi technikai megoldások (hosszú expozíciós idő, szűrők használata, egyéb képalkotó döntések),
  • tudatos képalkotói munka a feldolgozás során, technikai megoldások a kép hangulatának, részleteinek kiemelésére, befolyásolására, fény–árnyék viszonyainak megváltoztatása, színegyensúly eltolása, grafikai elemek hozzáadása a képhez,
  • papírkép készítésekor a választott előhívási technika alkalmazása stb.

„…gyakorlatilag az emberi lények által készített minden fénykép szükségképpen magában foglalja az eredetiségnek valamely elemeit.”[5]

A fényképek, amennyiben a szerző saját szellemi alkotásai, védelemben részesülnek, ez az egyetlen feltétel annak megállapításához, hogy fennáll-e a védelem.[6]

„Természetesen a megrendelésre készített munkák (általában az alkalmazott művészetek területére tartozók, de egy portré esetében is) szerzői jogi védettségét nem befolyásolja, nem befolyásolhatja a megrendelés ténye.”[7]

Mindenki figyelt, ugye?

Nem számít, hogy megrendelésre készült-e a kép, kizárólag az számít, hogy legyen minimális ráhatásunk az alkotófolyamatra és a saját munkánk legyen. Ez nemzetközi szinten is így működik, nem hazai sajátosság.

Akkor is, ha nem értünk egyet ezzel, ugyanis a védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.

FORRÁSOK

[1] A szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv. 51. § (1) bekezdés

[2] BH1976. 491. A védelmet a jogszabály „az alaki feltételtől tette függővé, hogy magán a fényképen szerepeljen a készítő neve és a megjelenés vagy nyilvánosságra hozatal éve. Ennek hiányában ugyanis a felhasználó joggal következtet arra, hogy a fénykép készítője nem akarta a fényképet a törvény említett rendelkezése szerinti védelem alá helyezni.”

[3] https://www.sztnh.gov.hu/sites/default/files/SZJSZT_szakvelemenyek_pdf/szjszt_szakv_2007_010.pdf (Letöltve: 2019.01.01.) A szakvélemény a Szellemi Tulajdon Világszervezete és az UNESCO vezető testületei által jóváhagyott dokumentumra támaszkodik, amely kifejezetten a fényképészeti művek szerzői jogi védelméről tartott kormányszakértői értekezleten készült.

[4] https://www.sztnh.gov.hu/sites/default/files/SZJSZT_szakvelemenyek_pdf/szjszt_szakv_2007_010.pdf és Szerzői jog mindenkinek – Szerkesztette: Legeza Dénes; Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, 2017; 59–61. o; továbbá: Nagykommentár a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényhez (szerkesztette: Gyertyánfy Péter); online In Ügyvéd Jogtár. Wolters Kluver Kft., Budapest, 2017. január 1. (2018.05.09.), Szjt 67. §-ához

[5] https://www.sztnh.gov.hu/sites/default/files/SZJSZT_szakvelemenyek_pdf/szjszt_szakv_2007_010.pdf

[6] AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2006. december 12-i 2006/116/EK IRÁNYELVE a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejéről (kodifikált változat) 6. cikk

[7] Szerzői jog mindenkinek – Szerkesztette: Legeza Dénes; Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, 2017; 61. o.

Blog témák

További olvasnivaló