Tegyük fel, hogy ez egy portré. Megrendelésre készült. Tehát alacsonyabb színvonalat képvisel a köztudatban. – Húsz éve kiment a divatból a művészi és a nem művészi fényképek közötti megkülönböztetés. Húsz éve megváltozott a jogszabály.
Miért gondolhatják sokan, hogy különbséget kell tenni a művészi és nem művészi felvételek között? Több okból:
- Kísértenek az emlékeink.
- Minősítjük a fotókat.
A kísértő emlékek
Néhány éve hallottam egy előadáson, hogy a megrendelésre készült fényképfelvételeknél rövidebb (15 év) a védelmi idő, mert nem művészi felvételek. Ezek szerint még mindig sokan emlékeznek a jóval-jóval korábbi kétszintű szabályozásra, ami azóta már rég megszűnt.
Az előző szerzői jogi törvényben, 1969–1999-ig tényleg két kategória élt:
- a művészi fényképek kategória
- és az egyszerű, nem művészi fényképek kategória.
Ami nem minősült művészi fotónak, az a kép is részesült valamilyen szintű védelemben. Ennek feltétele volt, hogy a szerző nevét és a megjelenés vagy nyilvánosságra hozatal évét feltüntessék a képen.[1]
Ha egy fényképen a fotós nem tüntette fel a nevét és az évszámot, még ebben a gyengébb szintű, pontos nevén: rokonjogi védelemben sem részesülhetett.[2] Vajon erre vezethető vissza az a tévhit, hogy ha óriási betűkkel ráírom a képre: „photography”, akkor védem is a képet?
A jelenlegi szabályozás értelmében NINCS megkülönböztetés a művészi és egyéb fotók között.
A fotók minősítése
A nemzetközi és a hazai gyakorlatban egyaránt a többi védendő alkotás szintjére emelték a fényképészeti alkotásokat. „Minden fénykép esetében úgy kell tekinteni, hogy az eredeti elemeket tartalmaz, és hogy ennek megfelelően fényképészeti műnek minősül, kivéve az olyan fényképet, amelynek esetében a fényképet készítő személynek nincs semmilyen befolyása a kép kompozíciójára, vagy más egyéb lényeges elemére.”[3]
Mi utalhat a fénykép egyéni, eredeti jellegére?[4]
- a témaválasztás,
- az elkapott pillanat sajátossága (mozdulat, gesztus, történés),
- fényképezés szöge,
- fényképezés környezete,
- képkivágás módja (a téma miként helyezkedik el),
- fényképalany testhelyzete,
- megvilágítás,
- a fényképezőgép beállításai,
- egyedi technikai megoldások (hosszú expozíciós idő, szűrők használata, egyéb képalkotó döntések),
- tudatos képalkotói munka a feldolgozás során, technikai megoldások a kép hangulatának, részleteinek kiemelésére, befolyásolására, fény–árnyék viszonyainak megváltoztatása, színegyensúly eltolása, grafikai elemek hozzáadása a képhez,
- papírkép készítésekor a választott előhívási technika alkalmazása stb.
„…gyakorlatilag az emberi lények által készített minden fénykép szükségképpen magában foglalja az eredetiségnek valamely elemeit.”[5]
A fényképek, amennyiben a szerző saját szellemi alkotásai, védelemben részesülnek, ez az egyetlen feltétel annak megállapításához, hogy fennáll-e a védelem.[6]
„Természetesen a megrendelésre készített munkák (általában az alkalmazott művészetek területére tartozók, de egy portré esetében is) szerzői jogi védettségét nem befolyásolja, nem befolyásolhatja a megrendelés ténye.”[7]
Mindenki figyelt, ugye?
Nem számít, hogy megrendelésre készült-e a kép, kizárólag az számít, hogy legyen minimális ráhatásunk az alkotófolyamatra és a saját munkánk legyen. Ez nemzetközi szinten is így működik, nem hazai sajátosság.
Akkor is, ha nem értünk egyet ezzel, ugyanis a védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.
