Néhány hete tartottunk egy szavazást követőink körében. E szerint olyan sokan (a szavazók 94%-a) tisztában vannak a képfelirat elfogadható módjával, hogy megnyugodtunk. Nincs miről beszélni.
Majd mit látok? Egy képfeliratot, amely így szólt: „A kép nem a sajátom, a Pinterestről van.”
Az elvet követve, akkor a Mona Lisa forrása ugye a Louvre? Az Operaház forrása ezek alapján Magyarország? Hasznos, kiegészítő információ lehet, hogy fizikailag vagy virtuálisan hol lelhető fel az adott mű, de nem ez a képfelirat lényege.
A Google, a Pinterest, a Facebook és az Instagram, mint forrásmegjelölés, félrevezető, azt sugallja, minden rendben van, jogszerűen használjuk a jogtiszta (?) képet. Sokan egymástól veszik át a rossz példát, jóhiszeműen, nem is sejtve, hogy ebből problémájuk adódhat.
Miért vacakolunk egyáltalán képfelirattal?
- Mert nem szeretnénk sajátunkként feltüntetni más fotóját.
- Mert létezik a szerzőnek egy névfeltüntetési joga. Erről itt és itt írtunk.
- Mert a képlopás látszatát is szeretnénk elkerülni.
- Mert elolvastuk a KONKRÉT oldal felhasználási feltételeit, ahonnan a kép származik, és követjük azokat.
Mit üzenünk a helytelen feliratokkal?
Kép forrása: Google
– Azt olvastam, hogy „Az egy kép többet mond ezer szónál” közmondás nem is kínai bölcsesség, hanem egy jó reklámszöveg az 1920-as évekből!
– Hol olvastad?
– A könyvtárban.
– Na jó, de melyik könyvben? Ki írta?
– Honnan tudjam?!
Hát valahogy így. A Google egy internetes keresőoldal. Ha ezt tüntetem fel „forrásként”, csak a keresőprogramra utalok, amit használtam, nincs ebben több információ. Pont, mintha azt mondanám, a könyvtár az idézet forrása.
Az olvasókat nem fogja érdekelni, melyik keresőoldalt használtam. A fotóst sem fogja érdekelni, amikor felfedezi, hogy pont az ő fotóját használtuk illusztrációnak.
Jó, ha tudjuk, hogy amit a keresőben találunk, nem feltétlenül szabad préda. Minden kép környékén ott van a figyelmeztetés, hogy „A képek szerzői jogi védelem alatt állhatnak.” Ennek bizony utána kell járni felhasználás előtt.
Kép forrása: Pinterest
– Kölcsönöztem egy könyvet a könyvtárból!
– Kinek a könyvét?
– A könyvtárból. Kiteszem a polcomra, de aláírom, hogy a könyvtárból van!
A Pinterest egy óriási gyűjtőoldal. Oda saját műveket töltenek fel a felhasználók, ezt más felhasználók megcsodálják, ihletet merítenek belőle, elmentik a saját táblájukra. Mondhatni olyan, mint egy nagy könyvtár, sok-sok kis gyűjteménnyel. A kis gyűjteményekben szereplő könyveknek is van szerzője.
Fotók esetén az a kép valahonnan odakerült a Pinterestre. Elméletileg elvárás, hogy jogtiszta képeket töltsenek fel a felhasználók, szerencsés esetben egy kattintással eljutunk a szerzőhöz vagy más jogtulajdonoshoz. Miért nem tesszük?
A Pinterest csak a regisztrált tagoknak engedélyezi a képek felhasználását és csak az oldalon belül, illetve letölthetjük magunknak a képeket a saját eszközeinkre. Ha a Pinterestről lementett képet illusztrációként használjuk, az pont ugyanannyi kockázatot rejt magában, mintha külön engedélykérés nélkül, akármelyik fotós honlapjáról letöltenénk, majd felhasználnánk egy képet. Itt található egy izgalmas leírás a Pinterestről.
Kép forrása a Facebook vagy az Instagram
– Miért az én szelfimet tetted ki az oldaladra?
– Kellett a mai bejegyzésemhez.
– Megkérdezhettél volna!
– Miért?! Közösségi oldal. Ott minden közös.
Erről a bíróságnak is van ám véleménye: „Ha valaki egy erre alkalmas internetes felületen képet tesz közzé magáról, az nem jelenti azt, hogy ezzel hozzájárul a fénykép mások általi felhasználásához.” (PJD2016. 21.)
De nem is csak azokról a képekről van szó, amelyeket magunkról teszünk ki. Tehetünk ki képet a palacsintáról, amit sütöttünk, vagy a sivatagi tájról, amelyet bejártunk. A Facebookon és az Instagramon a regisztrációval egyidejűleg elfogadjuk a közösségi oldalak felhasználási feltételeit (erről itt írtunk). Lemondunk bizonyos jogainkról, de kizárólag a közösségi oldalak javára. Az összes többi felhasználó köteles tiszteletben tartani a szerzői jogokat vagy a személyiségi jogokat, és nem tölthet le onnan képet azért, hogy a saját bejegyzései, cikkei, termékei mellé illessze. Akkor sem, ha a kép alá írja, hogy onnan származik a kép.
Összefoglalva. Egy képfeliratban annak nyomait keressük, hogy
– vajon aki kitette, ő készítette?
– ha nem ő készítette, akkor ki a szerző?
– szabad nekünk is használni a képet?
– ha nem szabad felhasználású a kép, de mi is szeretnénk használni, kihez fordulhatunk engedélyért?
Ezekre a kérdésekre bizonyosan nem kapunk választ, ha csak annyit jelenítünk meg:
– melyik keresőt használtuk a kép felkutatására;
– melyik közösségi oldalon tette közzé a képen szereplő személy vagy a fotós a fényképet;
– melyik billiárdos képmegosztó oldalon bukkantunk rá inspirációként a képre.
A bejegyzéshez használt források: KÖNYVTÁR
