Mit kell tudni a jogdíjakról? Röviden:
- Jogdíj jár.
- Lemondhatunk róla, de ezt írásba kell foglalni.
- Az összeg meghatározása izgalmas, legalább annyira, mint a fotózás. Segítünk, hogy ügyesen tárgyalhassatok!
- Kérhetünk 100%-os pótdíjat a jogosulatlan felhasználás esetén.
- A szerzőnek járó díjazás több elemből állhat, melynek része lehet a jogdíj is.
Picit bővebben:
Jogdíj jár.
Ha megengedjük valakinek, hogy feltöltse az általunk készített, egyéni, eredeti jellegű fényképet a honlapjára, azzal illusztrálja a bejegyzését, akkor engedélyt adunk arra, hogy a „nyilvánossághoz közvetítse” a felvételt. Így fogalmaz a jog.
Ezért nekünk ellenérték jár. Nem a felhasználásért, hanem az engedély megadásáért. Ha mégsem teszi ki Zénó a képet, akinek engedélyt adtunk (értsd: nem használja fel), az nem a mi problémánk.
Mi írja ezt elő? A szerzői jogról szóló törvény. Két helyen is.
- A szerzőt a mű felhasználására adott engedély fejében díjazás illeti meg.[1]
- Felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.[2]
Lemondhatunk róla, de ezt le kell írni.
A helyzet az, hogy a felhasználási szerződést, amelyben engedélyezzük Zénónak, hogy kitegye a képet a honlapjára, írásba kell foglalni. Kivéve, ha napilapban vagy magazinban jelenik meg, mert akkor nem kötelező az írásba foglalás.[3]
Mivel írásba kell foglalni az engedélyt, így a díjazásról való lemondás is csak írásban érvényes.[4]
Fotósként tehát két lehetőségünk van:
- meghatározzuk írásban a jogdíj összegét, amikor engedélyt adunk Zénónak, hogy kitegye a képet a honlapjára; vagy
- írásban, kifejezett nyilatkozattal lemondunk a jogdíjról.
Nincs c) variációs lehetőség. Ha hallgatunk a jogdíjról, vagyis nem térünk ki rá szerződésünk egyik pontjában sem, tudjátok, mi történik? NEM JÖN LÉTRE A FELHASZNÁLÁSI SZERZŐDÉS.
Miért baj, ha nem jön létre a felhasználási szerződés?
Ez esetben Zénó jogosulatlanul használja fel a képeket, hisz nincs rá engedélye. Ugye senki sem akarja ilyen helyzetbe hozni Zénót, aki megbízott az ő fotósában, jó esetben fizetett a fotózásért, és mégsem jogszerű, hogy kiteszi a képet az oldalára?
Az összeg meghatározása izgalmas, legalább annyira, mint a fotózás. Segítünk, hogy ügyesen tárgyalhassatok!
Mennyi legyen a jogdíj, ha nem mondtunk le róla?
Na, ez az, amire nem kapunk konkrét választ. – Mondtam, hogy izgalmas!
Legyen annyi a jogdíj, amennyit csak ki tudunk alkudni (szabad a gazda!). Állítsuk helyre a fotós szakma becsületét!
A tárgyalási pozíciónkat segíti, ha tisztában vagyunk vele, miről kell dönteni az összeg meghatározásakor.
Először is: ismerni kell a felhasználási területeket (mit engedhetünk meg, mit kérhet Zénó, a felhasználó?).
Másodszor: tisztában kell lenni vele, hogy miről nem szabad hallgatni a szerződésben. Milyen kérdésekben kell megállapodni már az előzetes levelezéseink, megbeszéléseink során?
A két legfontosabb mankónk:
- a szerzői jogi törvény kommentárja,
- a Szerzői Jogi Szakértői Testület szakvéleményei (ez utóbbi azért, mert a bíróság is hozzájuk fordul szakértői véleményért a vitás ügyekben).
Mit mond a kommentár?
A felhasználási szerződésben a díj meghatározásakor mérlegelni kell, hogy mit és milyen mértékben engedélyez a szerző.[5] Természetesen az alacsonyabb és a magasabb díjkategóriák között rengeteg a variációs lehetőség és a köztes „szint”.
- Alacsonyabb a díj, ha rövidebb, határozott időre engedélyezi a szerző a felhasználást, magasabb, ha határozatlan ideig.
- Alacsonyabb a díj, ha csak egyszeri, alkalmi felhasználást engedélyez a szerző, magasabb, ha nem tetszés szerinti alkalomra, tetszés szerinti példányszámra engedélyezi.
- Alacsonyabb a díj, ha csak Magyarország területére engedélyezi a szerző a felhasználást, magasabb, ha területi korlátozás nélkül.
- Alacsonyabb a díj, ha nem kizárólagos felhasználást engedélyez a szerző, magasabb, ha kizárólagosat.
- Alacsonyabb a díj, ha nem engedélyezi a szerző az átdolgozást, magasabb, ha engedélyezi.
- Alacsonyabb a díj, ha harmadik személyeknek nem átengedhető a felhasználási jog, magasabb, ha átengedhető harmadik személyeknek.
- Alacsonyabb a díj, ha egy-két felhasználási módra terjed ki az engedély, magasabb, ha valamennyi ismert felhasználási módra kiterjed.
- Alacsonyabb a díj, ha a szerző felmondási joga az általános szabályok szerint alakul, magasabb, ha lehetőség szerint a szerzői felmondási jogról lemondó, illetve annak gyakorlását kizáró előírásokat tartalmaz a szerződés.
- Alacsonyabb a díj, ha nem tekint el a szerző a nevének a feltüntetésétől, magasabb, ha ettől eltekint.
Mit mondanak a szakértők?
A nyilvánosan elérhető[6] szakértői vélemények szerint a bírósági ügyekben visszatérő kérdés, hogy nem túlzó-e az igényelt jogdíj mértéke.
Több szakvéleményben is jelezte a szakértői testület az eljáró bíróság felé,[7] hogy a díjazás mértékével kapcsolatos véleményalkotásakor a HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület éves díjszabására támaszkodik.
A 2019. évi díjszabás itt érhető el. A díjszabás hasonlító adatként használható, mert természetesen a jogdíjról a felek szabadon állapodnak meg. (Frissítve: itt érhető el a 2020. évi díjszabás, itt érhető el a 2021. évi díjszabás).
Kérhetünk 100%-os pótdíjat a jogosulatlan felhasználás esetén.
A HUNGART gyakorlata szerint a jogosulatlan, vagy a megengedett példányszámon felüli felhasználás, valamint a névfeltüntetési szabályok megszegése (külön-külön) – a jogdíj 100–100%-ának megfelelő pótdíj, mint átalánydíj megfizetésének kötelezettségét vonja maga után.[8]
Ez a gyakorlat viszonyítási alapként szolgálhat, ha azt látjuk, hogy Zénó nem tüntette fel a szerző nevét a blogbejegyzésében, vagy nyomtatásban is megjelenítette a fényképet, annak ellenére, hogy a közöttünk fennálló szerződés nem tartalmazott ilyen engedélyt.
A szakértői testület szakvéleményeiben is felhívja erre a pótdíjazási gyakorlatra az eljáró bíróságok figyelmét.
A szerzőnek járó díjazás több elemből állhat
Általános az a gyakorlat, hogy hirdetnek egy csomagárat a fotósok, pl. Zénó üzleti portrét szeretne, amely tartalmaz mondjuk 5 kidolgozott képet, egy óra fotózást, néhány átöltözési lehetőséget stb. Talán még a stúdió bérleti díját is beleszámítják a csomagárba, ha bérelt stúdióban készülnek a felvételek.
Csak józan, paraszti ésszel gondoljuk végig! Ezek a tételek úgy hangzanak, mintha a felhasználás engedélyezésének ellenértékét jelentenék? Inkább költségeknek és „megbízási” díjnak tűnnek, amelyeknek az a célja, hogy előállítsunk egy művet, személyesen közreműködjünk az előállításában, majd az előállítást követően engedélyezzünk bizonyos körben felhasználást. Amikor kiválaszt egy csomagot a megrendelő, még alig esik a lehetséges felhasználási módokról vagy ennek ellenértékéről. Gyakran ezt követően sem. Nem kell csodálkozni, ha a megrendelők úgy gondolják, a felhasználás engedélyezéséért (is) fizettek.
Mi tehát a feladatunk?
Keressük fel a könyvelőnket! Miért?
Mert összetett a szerzőnek járó díjazás:
- külön kell választanunk a személyes közreműködés díját (ennek összege nagyon is fontos, ugyanis elérheti azt a szintet, hogy járulékalapot képezzen);
- a felhasználás ellenértékeként meghatározott díjtól (ez járulékalapot nem képező jövedelem).
Egyszerűbb a dolgunk, ha már készen áll a nagy mű, amit Zénó szeretne felhasználni. Tegyük fel, hogy Zénó a blogjában illusztrációként szeretné használni a képet, amit a tiszavirágok rajzásáról lőttünk. Ekkor elég a felhasználási engedély ellenértékét meghatároznunk a szerződésben, nincs már szükség a személyes közreműködésünkre az előállításhoz.
Járulékokat ebben az esetben nem kell fizetnünk a jogdíj után, ami nem jelenti azt, hogy mást sem. A könyvelőnk tud a leghatékonyabban segíteni ezekben a kérdésekben, a vállalkozásunkra vonatkozó valamennyi részlet figyelembevételével.
