A félreértett szimbólum

A copyright szimbólum napjainkban is népszerű, annak ellenére, hogy nem előírás a használata. Alkalmazása egy lehetőség arra, hogy a szerző üzenjen a nagyvilág felé. Mégis sokan gondolják úgy, hogy szabad préda az a mű, amely nem viseli magán a körbe foglalt C betűt. Ennek a tévhitnek is megvan a valóságalapja, tényleg létezett olyan időszak, amikor kötelező volt alkalmazni a jelet.
Facebook
LinkedIn
Email
Illusztráció: R. Máté

Az Egyesült Államokban került bevezetésre a jel 1909-ben,[1] már 111 éves.

Kizárólag azt a művet tekintették védettnek, amelyet közzétettek, nyilvánosságra hoztak és csatolták hozzá a szerzői jogi nyilatkozatot, értesítést. A szerzői jogi nyilatkozat így nézett ki:

© 1988 Richlach
(tehát a jel, a védett alkotás első kiadásának, megjelenésének éve, és a szerzői jog jogosultjának megnevezése).

Használhatták a jelet a copyright szó vagy a copr. rövidítés helyett.

Az Egyesült Államok 1989. március 1-jén csatlakozott a Berni Egyezményhez, amely nem írja elő a védelemhez a jel használatát.

A hazai gyakorlatban is találkozhatunk olyan szabállyal, amely szerint a szerzői jogi védelem feltétele volt bizonyos adatok feltüntetése. Korábbi, azaz 21 éve nem hatályos szerzői jogi törvényünk különbséget tett a művészi fényképek és az egyszerű, művészinek nem tekinthető fényképek között. A NEM művészi fényképek akkor részesülhettek védelemben, ha a szerző nevét és a megjelenés vagy nyilvánosságra hozatal évét feltüntették a képen. A különbség a fenti példához képest mindössze annyi, hogy a copyright jelet a nem írta elő a jogszabály.

Jelenleg azonban a jogszabályok biztosítják a védelmet, és nem a jel, vagy valamilyen felirat. Létrehozunk egy fényképészeti művet[2], amely egyéni, eredeti jellegű és már védett is, mert ezt biztosítják számunkra a jogszabályok. Nem kell vízjeleznünk, nyilvántartásba vetetnünk, copyright jellel ellátnunk. Szabad megtenni mindezeket, csak nem kötelező és nem véd meg a visszaélésektől.

Ne keressük a jelet! Ha nem tartalmaz a kép, a képaláírás, a képre vonatkozó bármely közlemény copyright jelet, az nem jelenti automatikusan azt, hogy nem is védett.

Miért jó, ha mégis feltüntetjük a copyright szimbólumot?

Mert segítjük vele a felhasználókat. Ha jól üzenünk és segítjük a felhasználókat, hogy kitől kérhetnek engedélyt a további felhasználásra, és értik is a csodás fotót szemlélők, hogy mit jelentenek a feliratok, talán kevesebb lesz a képlopás.

A copyright jelentése: minden jog fenntartva. A használatával tudjuk jelezni a külvilág felé, hogy szerzői jogi oltalom alatt áll egy fotó, egy vers, egy történet, egy honlap.

Hogyan tudunk jól üzenni a jellel?

A fotón vagy annak környékén, pl. képaláírásban úgy tüntessük fel a jel mellett az egyéb információkat, hogy egyszerű kereséssel megtalálható, beazonosítható legyen a jogtulajdonos.

Példák:

© – ha csak ennyi a jelzés, a felhasználó tudni fogja, hogy szerzői jogi oltalom alatt áll a kép, de nem feltétlenül kap információt a személyről, akihez fordulhat engedélyért a további felhasználás céljából. Ez persze nem jelent gondot, ha pont a fotós oldalán talál rá a képre, egyszerű logikai következtetéssel feltételezheti, hogy ki a szerző. Egy blogoldalon, egy webáruházban, egy hírportálon, amelyeket nem a saját műveikkel illusztrálnak, már korántsem ilyen egyszerű a helyzet.

© RM – pont, mint az előző bekezdés. Pusztán annyit üzenek, hogy védett a fotó, valakitől engedélyt kell kérni a további felhasználásra. Hogy kitől? Attól az egy konkrét személytől a 3459-ből, akinek ez a monogramja. A számot valószínűleg rosszul saccoltuk meg, világszerte sokkal több lesz.

© Richlach – egy segítő üzenet, a név nem túl gyakori, anyakönyvi elírás okán pontosan kettő ember él ezzel a névvel a világon tudomásunk szerint, és csak egyikőjük fotózgat, apró erőfeszítéssel megtalálja az engedélyezőt, aki akarja.

© Nagy István – minden háttérkutatást mellőző tipp, hogy cseppet gyakoribb név, mint az előző példa. Szerencsés esetben nem mindegyikük fotós. Ha már üzenünk a copyright jellel, azt javasolt oly módon tenni, hogy a jogosult tényleg beazonosítható legyen.

© Nagy István / …. napilap.hu VAGY © N.I. / … napilap.hu – gyakran találkozunk vele a mindennapokban. Ilyen esetben bőven elég, ha egyik vagy másik szereplő beazonosítható, viszonylag könnyedén eljutunk ahhoz a személyhez, akitől engedélyt kérhetünk a további felhasználásra.

Ha nem a szerző neve jelenik meg a jel mellett, hanem csak egy cégnév, egy napilap vagy magazin neve, szintén játszi könnyedséggel eljuthatunk a megfelelő személyhez.

A szimbólum története bővebben:

https://en.wikipedia.org/wiki/Copyright_symbol

https://en.wikipedia.org/wiki/Copyright_Act_of_1909

https://en.wikipedia.org/wiki/Copyright_notice

FORRÁSOK

[1] Március 4-én fogadta el az Amerikai Egyesült Államok 60. kongresszusa az új szerzői jogi törvényt, amely július 1-jén lépett hatályba.

[2] magyar jogi nyelv szerint fotóművészeti alkotást

Blog témák

További olvasnivaló