Megúszható a Copytrack-követelés?

Teszteltük a Copytrack rendszerét és gyakorlatát nyolc hónapon keresztül. Arra voltunk kíváncsiak, hatékony megoldást jelent-e a Copytrack használata, ha engedély nélkül használják fel a fotóinkat. Vegyesek a tapasztalataink.
Share on facebook
Facebook
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Email
Illusztráció: New-Africa / Shutterstock

Naponta körülbelül 2,5 milliárd fotót használnak fel engedély nélkül, derül ki a Copytrack 2019. évi Globális jogsértési jelentéséből. A jogtulajdonosok az engedély nélküli képfelhasználás miatt jelentős bevételtől esnek el, ennek becsült összege naponta elérheti az 536,5 milliárd eurót. Az így elszalasztott jövedelmek pótlásában segít a Copytrack.

Mi a Copytrack?

Az a cég, amely átvállal tőlünk egy önállóan szinte megoldhatatlan feladatot, mégpedig pásztázza az internetet – éjjel-nappal – a saját fejlesztésű keresőrobotuk segítségével. Követi az internetre feltöltött fotóink utóéletét, majd jelez, ha felhasználták a fotóinkat.

A berlini céget 2015-ben alapították, célja, hogy segítse a szerzői jogok érvényesítését. A fotók felkutatásán kívül segít a követelések beárazásában, kiküldi a felszólításokat, és képviseli az érdekeinket azokban az ügyekben, amelyekben úgy gondoljuk, megsértették a szerzői jogainkat.

Hogyan működik?

A regisztrációt követően feltölthetjük a fotóinkat, amelyek követését kérjük, legfeljebb ezer darabot (külön kérésre megemelik a limitet). Majd várhatjuk az eredményeket, ugyanis a program folyamatosan és világszerte pásztázza az internetet, és nemcsak a fotók metaadatait figyeli, hanem a képpontokat is ellenőrzi. Erre saját szoftvert fejlesztettek ki.

Találati lista a Copytrack felületén – saját fiókunk képernyőfotója

Megtalálja

  • a saját weboldalainkra  szabályosan kihelyezett fotókat,
  • a más weboldalára engedéllyel kihelyezett fotókat,
  • és az engedély nélkül felhasznált fotókat is.

A közösségi oldalakról nem érkezett találat.

Nem indul minden találat nyomán automatikusan eljárás. Lehetőséget ad a rendszer a leválogatásra. Jelölhetjük, hogy engedélyezett (Legal) vagy engedély nélküli (Illegal) a felhasználás, de fehér listára is tehetünk domainokat, mi például a saját honlapjainkat ide helyeztük.

Az engedéllyel felhasznált képeket is megtalálja a program. Képernyőfotó a saját Copytrack fiókunkból.

Ha úgy döntünk, hogy követeléssel szeretnénk élni egy engedély nélküli képfelhasználóval szemben, az első követelés „Submit claim” benyújtását követően felveszi velünk a kapcsolatot a mellénk rendelt kapcsolattartó. Ő lesz az, aki bekéri tőlünk az általános meghatalmazást, hogy eljárhatnak a képviseletünkben, továbbá ő állítja be az árazásunkat. Ezen a folyamaton egy alkalommal kell átesni, a második, harmadik, sokadik követelésünknél már adott a Copytrack részére minden információ.

A folyamatról rövid üzenetek formájában rendszeres tájékoztatást kapunk. Így látni fogjuk, hogy kiküldték a felszólítást, arra reagált-e, akinek szól, kutatnak-e másik elérhetőség után, küldtek-e emlékeztető levelet, stb.

Mennyibe kerül a rendszer használata?

A regisztráció nem von maga után semmilyen fizetési kötelezettséget vagy rejtett költséget. A Copytrack csak a sikeres igényérvényesítések után tart igényt a kiharcolt összeg egy jelentős részére. Ebből következik, hogy az internet folyamatos pásztázása, a konkrét fotós árszínvonalának beállítása, a felszólító levelek megírása, a kapcsolattartás a fotóssal, mind-mind díjmentes. A kapcsolattartónk rövid időn belül és érthetően válaszol a felmerülő kérdésekre. Nem mindegyikre, néhány kérdésünk válasz nélkül maradt, erre később visszatérünk. Előnye a rendszernek, hogy nem egy robottal beszélgetünk. A kapcsolattartásra a felületen vagy azon kívül, e-mailen keresztül van lehetőségünk.

Nem áll fenn fizetési kötelezettségünk akkor sem, ha sikertelenül zárul a folyamat. Siker esetén azonban a jutalék a megszerzett összeg 45%-a, tehát a szerző a teljes követelés 55%-át kapja meg.

Mitől függ a követelés mértéke?

A követelés mértékét nagyban befolyásolja a konkrét fotós árazási és engedélyezési gyakorlata. Ezt egyedi vizsgálattal állapítja meg a Copytrack. Tőlünk bekérték a számláinkat, amelyek a fotózásról szólnak, majd beállították a programban a ránk vonatkozó értékeket, amelyet az MFM[1] kiadványában, az évente megjelenő Bildhonorare-ben[2] szereplő értékek százalékában adnak meg. A kiadvány a németországi fényképfelhasználás szokásos piaci árait mutatja be.

Ha nincs bevételünk a fotózásból, vagy nem alakult még ki az árazási gyakorlatunk, azaz nem tudunk számlát bemutatni a Copytrack felé, az MFM kiadványában meghatározott értékek 50%-át állítják be a követeléseink mellé.

Két személy áll szemben ezekben az ügyekben, az egyik oldalon a fotós, vagy más jogosult, aki érvényesíteni szeretné a szerzői jogait, és ennek árazását a Copytrackre bízza. A másik oldalon pedig a fényképek felhasználója, aki akarva-akaratlanul megsérthette a szerzői jogokat. Az alapos „árazás” és átvizsgálás mindenképp indokolt, megelőzési célból is. A „másik oldal”, azaz a fényképfelhasználók védelmére szakosodott, ugyancsak berlini ügyvéd épp az árazási módszereket kifogásolja, az ítélkezési gyakorlatra hivatkozva. A fotós saját gyakorlata a meghatározó és nem egy táblázat, amely eleve csak tájékoztatási célból készült.

Kinek küldenek felszólítást?

Annak, aki a fotós nyilvántartása szerint engedély nélkül, vagy a tőle kapott engedélytől eltérő módon használta fel a fényképeket. A kép forrásának megjelölését gyakran összekeverik például az engedéllyel. Önmagában az, hogy feltüntetjük, hol találtuk a fotót, nem jelenti azt, hogy rendelkezünk engedéllyel is. Az engedélyt fő szabályként a fotóstól kell megszerezni. Aki például nincs tisztában ezzel a szabállyal, akaratán kívül is szerzői jogsértést követhet el.

Van, aki fizet…

Zoltánnak közel 600 000 forintjába került egy darab fotó felhasználása, amelyre nem kért engedélyt. A szabadidejében vezetett blogjába töltött fel egy képet egy amerikai színésznőről, illusztrációként, a képre rátalált a Copytrack. Erről ő maga ír ebben a posztban. A jogsértést nem vitatta, a fizetendő összeget találta túlzónak. A képet azonnal eltávolította az oldaláról, ez hasonló esetben mit sem ér, mire egy felszólítás érkezik, már teljeskörűen dokumentálásra kerül annak a ténye, hogy az oldalon elérhető volt egy bizonyos fotó. Azt is dokumentálják, hogy milyen elérésekkel büszkélkedhet az adott bejegyzés.

A felszólítás angol nyelven érkezett, első ránézésre egy automatikus levélnek tűnt. Képernyőfotóval támasztották alá a felhasználást, megnevezve, így beazonosítható volt, hogy melyik fotó felhasználása a problémás. A fotóst nem nevezték meg a levélben. Zoltán elmondta, hogy egy közösségi oldalon kutatta ki a fotós elérhetőségét, és próbált vele privát úton egyezkedni, de nem járt sikerrel. Ügyvédtől is kért segítséget, majd úgy döntött, hogy nem kockáztatja meg a bírói utat, amelyet kilátásba helyeztek, és inkább kifizette a szerény mértékben lealkudott  követelést.

Nem minden ügy zárul sikeresen (a fotósok szempontjából)

Egy elhúzódó ügy lezárásaként kaptuk ezt az üzenetet:

„Korábbi intézkedéseink nem jártak sikerrel. A másik fél nem hajlandó kifizetni az általunk igényelt kártérítést. Kimerítettünk minden gazdaságilag észszerű, jogi lépést, ezért nem fogunk további eljárást kezdeményezni. Most lezárjuk ezt az ügyet. Köszönöm a megértést.”

A döntés hátterére rákérdeztünk többször is, nem kaptunk választ. Őszintén kíváncsiak lettünk volna a háttérben zajló levelezésre, mert kizárólag olyan ügyekben indítottunk eljárást, amelyeknél teljesen biztosak voltunk benne, hogy nem létezhet engedély. Miért voltunk ennyire biztosak benne? A felhasználókkal sosem álltunk sem üzleti, sem más kapcsolatban, így engedélyt sem adhattunk nekik. (Az engedélyezési gyakorlatunkban eleve kizárjuk, hogy harmadik személyek külön engedély nélkül felhasználják a képeket.)

A Copytrack meghátrálását értelmezhetjük úgy is, hogy engedély nélküli képfelhasználóként is „megúszható” a fizetési kötelezettség. A következő lépés a bírói út lett volna, azt könnyen beláthatjuk, hogy magyar felek között (magyar fotós, magyar felhasználó) jóval egyszerűbb hazai színtéren pereskedni, egy német cég közreműködése nélkül. Valószínűleg ez is közrejátszott a döntésben, amikor lezárták az ügyet.

Miért vitatják sokan a követelést?

Talán az ismerethiány lehet az oka.

A felhasználó feladata annak ellenőrzése, hogy jogtiszta képeket használjon a legújabb szakácskönyvében, az ebihalakról szóló értekezésében, vagy bárhol. A képlet egyszerű: van engedélyem a felhasználásra, vagy nincs? Ha rendelkezünk engedéllyel, természetesen vitatni kell a követelést. Ha nem rendelkezünk engedéllyel, és nem is szabadon felhasználható a kép, legfeljebb az összegszerűséget elegáns megkérdőjelezni.

A követelés mértékét vitatta egy felhasználó, aki az internetről töltött le egy fotót a blogbejegyzése miatt. A Copytrack felszólítását túlzónak érezte, mondván, nem annyira különleges az a fotó, hogy több száz eurót fizessen érte. Ahogy arra utaltunk már, nem a képről alkotott véleményünk dönti el az árazást, hanem a fotós engedélyezési és árazási gyakorlata. Igyekeznek azt az árat megközelíteni, amelyet szabályos felhasználás esetén kért volna a fotós.

Gyakori hiba, hogy tévesen a képen szereplő személytől kér engedélyt a felhasználó arra a képre, amely szerzői jogi oltalom alatt áll. Nagyon helyes, hogy a modell engedélyét is beszerzi minden felelősségteljes felhasználó, de a modell alapvetően nem szerzője a képnek, és ritkán nyilatkozhat engedélyezési kérdésekben. Javasolt ellenőrizni, hogy a modell milyen felhatalmazással rendelkezik a kép sorsát illetően, és akkor kevesebb meglepetés érheti a felhasználót.

Akkor most féljünk a Copytracktől, vagy ne?

Igen, továbbra is tartsunk tőle, mert megtalálja a fotókat, egyedülálló a módszere. Mindössze annyi következtetést vonhatunk le a saját tapasztalatainkból, hogy léteznek követelések, amelyeknél nem éri meg nekik tovább küzdeni.

A fotósok azonban ilyen esetben is folytathatják az eljárást, például úgy, hogy felkeresnek egy kitartó és felkészült ügyvédet, aki kézbe veszi az ügyüket.

Megúszható a Copytrack követelése?

Inkább a szabályos fényképfelhasználásra törekedjünk! Előfordulhat, hogy anyagi kár nem éri a felhasználót akkor sem, ha engedély nélkül használta a képet, erre a saját, lezárt ügyünk a bizonyíték. Az a néhány napos fejfájás sem kellemes, amit okozhat egy-egy ilyen felszólítás.

Na és ne felejtsük el, a Copytrack használata az egyik lehetséges út a szerzői jogok érvényesítésére, de nem az egyetlen.

 

A Copytrack tapasztalatainkat összevetettük az ügyvédi jogérvényesítés hatékonyságával, erről beszélgetünk Jancsó Gergellyel ebben a podcastben. Személyes hangvételű beszélgetés, sok-sok tapasztalattal, kétséggel és dilemmával, biztosak vagyunk benne, hogy valamennyi fotós hasonló élményeket él át.

UPDATE: cikkünk megjelenése óta megváltoztak a Copytrack üzleti feltételei, a változásról itt írunk.

FORRÁSOK

[1] Mittelstandsgemeinschaft Foto-Marketing

[2] A Bildhonorare megrendelhető ezen a linken: https://bvpa.org/mfm/. A kiadvány segíti a fotósokat, a képügynökségeket, a fotók felhasználóit, így a könyvkiadókat, a sajtótermékek kiadóit, a reklámügynökségeket, a grafikusokat, a televíziós társaságokat, a bíróságokat, más személyeket a képek felhasználási értékének meghatározásában. Nem kötelező az árszabás alkalmazása, de nagyszerű tájékozódási pont a szokásos felhasználási díjak tekintetében.

Blog témák

További olvasnivaló