Mém-szabadság

A ma hatályba lépő újdonságok egyike a szerzői jogi területről az, hogy megjelenik a szabad felhasználások között a paródia, a karikatúra és a stílusutánzat.
Share on facebook
Facebook
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Email
Fotó: Lapina / Shutterstock

A mémek eddig is taroltak, mi ebben az újdonság?

Mémek ugyan léteztek, de a magyar szerzői jog nem rendelkezett eddig paródiakivétellel. A legutóbbi módosítással (erről itt adtunk hírt) került átültetésre a CDSM irányelv, amely előírja, hogy a felhasználók számára lehetővé kell tenni, hogy a felhasználók által szövegidézés, kritika, ismertetés, karikatúra, paródia vagy utánzat céljára készített tartalmat feltöltsék és hozzáférhetővé tegyék.[1] Az irányelvet már 2019-ben elfogadták, két év állt rendelkezésre, hogy a tagállamok a nemzeti szabályok közé átültessék a szabályokat.

Hogyan szól a paródiakivétel?

Szjt. 34/A. § (1) A művet

  1. a forrás, valamint az ott megjelölt szerző feltüntetésével kritika vagy ismertetés céljából, illetve
  2. a mű felidézése, valamint humor vagy gúny kifejezése útján, karikatúra, paródia vagy stílusutánzat (pastiche) céljából

bárki felhasználhatja.

(2) Az (1) bekezdés szerinti felhasználás során az eredeti műből való átvételre a cél által indokolt terjedelemben kerülhet sor.

A jogszabályban nem találkozunk a „mém” szóval

A „mém” nem jogi fogalom. A jogszabály karikakatúrát, paródiát és stílusutánzatot említ. Ezzel szemben a köznyelv mondhatni szinonimaként használja a mémet és a paródiát.

A mémek szélsebesen terjednek, megosztásról megosztásra, és igen gyakori, hogy fogalmunk sincs, ki volt az eredeti alkotás (a mém-alapanyag) szerzője, ahogy az sem mindig nyilvánvaló, ki tett hozzá plusz tartalmat az eredeti alkotáshoz. Az internetes folklór részei. Többnyire viccesek, szerethetők, népszerűek, de találkozhatunk elcsépelt, vagy akár kifejezetten bántó tartalommal is.

„…elsősorban a bennük rejlő humor, egyszerűség és ismétlődés, valamint az átlagemberek ábrázolása és furcsa, bizarr tartalmak megjelenítése miatt népszerűek, és kerülnek újra meg újra átdolgozásra.”[2]

A véleménynyilvánítás eszközei. Internetes mém lehet egy kép, egy videó, egy szövegrészlet, jellemzően apró eltérésekkel másolják és terjesztik az internetezők. A mémek gyakran készülnek egy védett alkotásból, így például egy egyéni, eredeti jellegű fényképészeti műből. A mémek – mint átdolgozott, újraértelmezett szerzői jogi alkotások – felhasználásához az eredeti mű szerzőjének az engedélye is nélkülözhetetlen lenne. A felhasználást azonban a paródia-, karikatúra- és stílusutánzás-„szabadság” kiemeli a szerző engedélyezési joga alól.

A paródia, a karikatúra és a stílusutánzás eltérő műfajokként jelennek meg a jogszabályban, annak ellenére, hogy

„a három fogalom túlságosan hasonló ahhoz, hogy különbséget lehessen tenni közöttük”[3].

A jogalkotó úgy döntött, hogy mindhárom szó szerepel a kivételek körében.[4]

Mit jelent a szabad felhasználás?

Azt jelenti, hogy nem szükséges beszerezni az eredeti fotóművészeti alkotás szerzőjének az engedélyét a mű felhasználásához. A fotóművészeti alkotás fogalma némiképp megtévesztő, ide tartozik minden olyan fotó, fényképfelvétel, fényképészeti mű (függetlenül a köznyelvi elnevezésétől), amely egyéni, eredeti jellegű.

A paródiakivétel a szerzői jog korlátja. Korlátozásra kerültek bizonyos szerzői jogok, abból a célból például, hogy a véleménynyilvánítás szabadabb lehessen.

Azaz, ha megtetszik nekünk egy már jogszerűen nyilvánosságra hozott fotó, akkor paródiacélból szabadon felhasználhatjuk. Nem kell a szerző neve után kutatni, azt sem kell kinyomozni, hogy vajon valamelyik alternatív licencjelölés vonatkozik-e a képre, esetleg már lejárt-e a védelmi idő. Védelmi időn belül fogjuk a képet és parodizáljuk. Díjat sem kell fizetni a felhasználásért. Majd fel is tölthetjük az internetre.

Mindent megtehetünk a képekkel ezentúl, elég csak egy vicces feliratot rátennünk?

Nem. Természetesen nem korlátlan ez a szabadság.

A szabad felhasználás

  • nem lehet sérelmes a mű rendes felhasználására,
  • indokolatlanul nem károsíthatja a szerző jogos érdekeit,
  • meg kell felelnie a tisztesség követelményének,
  • és nem irányulhat a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra.

Egy jogszerűtlenül nyilvánosságra hozott fotóval semmiképp se legyünk bátrak! A parodizálni kívánt mű hátterét ellenőrizni szükséges, az új szabály nem jelenti azt, hogy bármit levadászhatunk az internetről (a Google továbbra sem egy ingyenes képügynökség). Képzeljük csak el, hogy népszerűbb lesz a mém, mint maga az eredeti mű, és egy szempillantás alatt elterjed a világhálón, ámde jogszerűtlenül került fel a világhálóra. Talán a képen szereplő személyek tudta nélkül.

Arató András (Hide the Pain Harold) magyar villamosmérnök sem gondolta, hogy hamarabb válik népszerűvé a róla készült internetes mémek terjedésével, mint a tekintélyes szakmai múltjával. Ő tudott a róla készült felvételek nyilvánosságra hozataláról, de nem számíthatott rá, hogy az egyedi arcmimikája miatt hosszú éveken át az egyik legnépszerűbb mém-alapanyaggá válnak a fotói. „Először egy ijesztő, egy sokkoló élmény volt. Hát én nem voltam ahhoz szokva, hogy viccet csinálnak az arcomból…”

A saját tapasztalatairól és érzéseiről itt nyilatkozik bővebben.

Fotó: StockLite / Shutterstock

Tehát a paródiakivétel nem jelent korlátlan szabadságot, és túl a szerzői jogi korlátokon is, óvatosan bánjunk a frissen megszerzett lehetőségekkel, mert az erre való hivatkozás sem menti fel a felhasználókat, ha például személyiségi jogsértést követnek el. Amit széles körben viccesnek tartunk, az könnyen sértheti más személyek képmás védelméhez vagy személyes adatok védelméhez fűződő jogát, illetve az emberi méltóságát.

A paródiakivétel továbbá nem sértheti a mű egységének a védelmét, amely a szerző (az eredeti alkotás szerzőjére gondolunk) személyhez fűződő joga. A szerző személyhez fűződő jogát sérti művének a becsületére vagy jó hírnevére sérelmes mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása, megváltoztatása, és a művel kapcsolatos más ilyen jellegű visszaélés.[5]

„Az integritás jogának sérelme jellemzően csak akkor állapítható meg, ha a véleménynyilvánítás kifejezésmódjában túllép az alapjog által biztosított, jogszerű kereteken (pl. diszkriminatív vagy gyűlöletkeltő).”[6]

A bíróság hatáskörébe tartozik annak megállapítása, hogy a véleménynyilvánítás kereteit túllépte-e a felhasználás.

A mém alatt fel kell tüntetni az eredeti szerző nevét?

Fő szabályként a szerzőt megilleti a jog, hogy művén és a művére vonatkozó közleményen – a közlemény terjedelmétől és jellegétől függően – szerzőként feltüntessék. A szerzőt a mű részletének átvétele, idézése vagy ismertetése esetén is meg kell jelölni, továbbá az át- vagy feldolgozáson is fel kell tüntetni a nevét.[7]

A „szerzőnek erősebb érdeke fűződik ahhoz, hogy a paródiában található üzenettől elhatárolódjon, mint ahhoz, hogy a paródián szerzőként tüntessék fel”.[8]

A fő szabálytól eltérően nem szükséges az eredeti szerző nevének a feltüntetése, a törvény nem tartalmaz ilyen előírást.

 

 

Szakirodalom ajánló – paródiakivétel:

UJHELYI Dávid: A PARÓDIA-KIVÉTEL SZÜKSÉGESSÉGE ÉS LEHETSÉGES KERETRENDSZERE A HAZAI SZERZŐI JOGBAN – doktori értekezése

FORRÁSOK

[1] CDSM Irányelve (70)-es preambulumbekezdés és 17. cikk (7) bekezdés

[2] Limor Shifman meghatározása – In.: Glózer Rita: Internetes paródiavideók és ifjúsági médiahasználat – http://real.mtak.hu/110511/ (2021.05.30)

[3] Deckmyn döntés főtanácsnoki indítványa 42. pont – https://curia.europa.eu/juris/liste.jsf?num=C-201/13&language=HU (2021.05.30).

[4] https://www.parlament.hu/irom41/15703/15703.pdf  36. oldal

[5] A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 13. §

[6] https://www.parlament.hu/irom41/15703/15703.pdf  36. oldal

[7] A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 12. §

[8] https://www.parlament.hu/irom41/15703/15703.pdf  35. oldal

Blog témák

További olvasnivaló