személyiségi jog

Mindenkivel előfordulhat, aki alkot, hogy amit létrehozott, nem tartja elég jónak, esetleg méltónak a nyilvánosságra, vagy még soha nem jelent meg semmilyen alkotása, esetleg csak nem a saját nevén szeretné közreadni. Ilyenkor három lehetséges út áll az illető előtt. Az első, hogy a mű a fiókban marad, a második, hogy erőt vesz magán és nyilvánosságra hozza az alkotását a saját nevén. És itt van a harmadik megoldás, amiről a cikk fog szólni: Álnéven vagy felvett névvel nyilvánosságra hozni az alkotást. De hogy is lehetséges ez? Mi a jogi háttere? Hogyan lehet megjelentetni valamely alkotást felvett névvel? Ezekre a kérdésekre válaszol a cikk.
Illusztráció: janjf93 / Pixabay
Megmutathat olyan linkeket is az utánunk kíváncsiskodóknak, amit magunktól nem feltétlenül mutatnánk meg, sőt, egyáltalán nem tartozik idegenekre. Ki keresett már rá a jelenlegi vagy leendő kollégája, osztálytársa, tanára, ismerőse nevére a neten? Szinte mindig találunk csemegének számító információkat, fényképeket más emberekről.
dr. Fori Hajnal - ügyvéd és mediátor
Nagy öröm számomra, hogy hamarosan kézben tarthatom dr. Richlach Mónika fotójogról szóló könyvét. Az öröm azzal a reménnyel párosul, hogy minél több, fényképezéssel, fényképfelhasználással foglalkozó emberhez eljutnak a benne foglalt – nagyon fontos – ismeretek, információk.
Illusztráció: RM / Merosus
…és a végtelen szülői kifogások. Ebben a cikkben nem arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen veszélyeknek tesszük ki a saját gyermekeinket, ha képeket posztolunk róluk. A bejegyzés végén elhelyeztem néhány cikk linkjét a témában elismert szakértőtől, mindent elmondanak.
Illusztráció: RM / Merosus
Objektív hétfő 12/12. rész A mai cikk arról fog szólni, hogy miért nem javasolt elfogadni 18 év alatti személyek hozzájárulását a fotózáshoz. A saját gyakorlatomban kizárólag nagykorú, cselekvőképes személyek hozzájárulását tartom érvényesnek.
Objektív hétfő 11/12. rész Megkérdeztük a fotósokat, egyetértenek-e azzal az állítással, amelyet gyakran hallunk: „Tüntetésen azt fotózok, amit csak akarok, mert tömegrendezvény.” Meglepetésünkre a válaszadók majdnem fele (49,3%-a) ezt az állítást igaznak tartotta. Valójában a tömegrendezvényen is mérlegelni kell. Nem fotózhatunk le mindenkit.
Fotó: Gerd Altmann / Pixabay
Objektív hétfő 10/12. rész Mi jut eszünkbe elsőként, ha meglátjuk magunkat egy közösségi oldalon, olyan fényképen, aminek nem örülünk? Például az anyák napi ünnepségen készült fotón mi is látszunk számunkra előnytelen beállításban. Esetleg pont ez a kép leplezte le a titkos jelenlétünket egy eseményen?
Illusztráció: RM / Merosus
Objektív hétfő 9/12. rész Gyorslista – meglepetések helyett Ha ezt a néhány pontot mindenki betartaná, jóval ritkábban okozna meglepetést, hogy viszontlátunk egy fényképet, amelyen mi szerepelünk, de nem adtunk engedélyt az elkészítésére vagy a felhasználására, viszontlátunk egy fényképet, amit mi készítettünk, de nem egy másik felhasználó vagy honlap számára.
Illusztráció: RM / Merosus
Objektív hétfő 7/12. rész Laza, húsvéti posztunk.
Illusztráció: RM családi album / ismeretlen szerző
Objektív hétfő sorozat 1/12. rész. Régi fotó egy számunkra ismeretlen család albumából. Nincs benne semmi rendkívüli. Amerre nézünk, találkozunk hasonló régi képekkel. Megszokott jelenség. Általában fogalmunk sincs, ki szerepel a képen. Általában.
Mindenkivel előfordulhat, aki alkot, hogy amit létrehozott, nem tartja elég jónak, esetleg méltónak a nyilvánosságra, vagy még soha nem jelent meg semmilyen alkotása, esetleg csak nem a saját nevén szeretné közreadni. Ilyenkor három lehetséges út áll az illető előtt. Az első, hogy a mű a fiókban marad, a második, hogy erőt vesz magán és nyilvánosságra hozza az alkotását a saját nevén. És itt van a harmadik megoldás, amiről a cikk fog szólni: Álnéven vagy felvett névvel nyilvánosságra hozni az alkotást. De hogy is lehetséges ez? Mi a jogi háttere? Hogyan lehet megjelentetni valamely alkotást felvett névvel? Ezekre a kérdésekre válaszol a cikk.
Objektív hétfő 11/12. rész Megkérdeztük a fotósokat, egyetértenek-e azzal az állítással, amelyet gyakran hallunk: „Tüntetésen azt fotózok, amit csak akarok, mert tömegrendezvény.” Meglepetésünkre a válaszadók majdnem fele (49,3%-a) ezt az állítást igaznak tartotta. Valójában a tömegrendezvényen is mérlegelni kell. Nem fotózhatunk le mindenkit.